Együtt is egyedül – A páros szingliség jelensége

A páros szingliség az egyedüllét egy speciális formája, ahol a külső státusz nem egyezik a belső valósággal. Ez egy paradoxon, ami azt jelenti, hogy valaki párkapcsolatban él, de mégis hiányzik a közös egység, a páridentitás, a Mi-érzése, tudatossága. Ilyenkor a párkapcsolat dinamikáját az egymás mellett élés jellemzi. Ez a felszínen meg is felelhet a párnak, hiszen úgy élnek egymás mellett, mint két szomszéd, ismerős vagy mint a szobatársak. Gyakori azonban, hogy a pár egyik fele kevésnek érzi az ilyen együttélést. Ilyenkor nála az egyedüllét élménye, a magány dominál, gyakran érzi úgy, mintha „párban is egyedül lenne”, és a párkapcsolat ellenére sem érzi magát kapcsolódva a társához.

A páros szingliség a párkapcsolat korai szakaszában is megjelenhet, de jellemzően inkább az együttélés évei alatt fejti ki pusztító hatását, mint egy hosszan tartó, folyamatosan erősödő rosszindulatú betegség.

A páros szingliség kialakulásában a következő folyamatok játszhatnak szerepet: 

  • A korábbi párkapcsolatokban átélt sérülések, az elköteleződéssel kapcsolatos félelmek.
  • A kényelmi-kapcsolatok – „jobb együtt, mint egyedül érzése”, amikor legfőképp annyit akarok egy kapcsolattól, hogy ne legyek egyedül. 
  • A kapcsolat projectként való felfogása, amikor a párt csak a kapcsolatot működtető eszközök tartják össze – mint a közös egzisztencia vagy a gyerekek. 

A páros szingliség jelenségének kialakulását nagymértékben támogatja a mai kor individualista szemlélete, és a párkapcsolaton belüli autonómia túlhangsúlyozása.

A páros szingliség folyamata leginkább a szabadidős tevékenységek területén indul el, hiszen miért ne lehetne a páromnak önálló élete, egy tőlem független világa, ahol ő nélkülem is jól érzi magát, ahová én nem tudok, vagy nem akarok kapcsolódni. Ezeknek a különálló szabadidős tevékenységeknek oka lehet a pár tagjai közötti értékrendbeli vagy érdeklődési körök közötti különbség, vagy az egyéni igények kielégítetlensége a kapcsolatban. 

Ha azonban ezek az egyéni tevékenységek fontosabbá válnak, mint a párunkkal való közös élmények, akkor az egyéni élmények kapcsolaton belüli túlsúlya kommunikációs hiányosságokhoz, zavarokhoz, érzelmi eltávolodáshoz, elhidegüléshez, végső soron pedig a kapcsolat felbomlásához vezethetnek. 

Egy hosszútávú párkapcsolat nem arról szól, hogy ugyanúgy élek, mint eddig, csak éppen van egy partnerem is. Jónéhány tevékenységet már nem, vagy nem úgy tudok majd csinálni, mint amikor egyedül voltam. Sok pár ezt nem veszi tudomásul, és egymás mellett is egyéni tevékenységeket folytat. 

A Mi-Tudatnak az lesz a szerepe, hogy egyfajta egyensúlyt teremtsen az egyéni és a közös szabadidős aktivitások között. Jó, ha vannak egyéni szabadidős tevékenységek, de az ezekből származó élményeket, energiákat a Mi-Tudat építésére is lehet használni. A közös hobbiknak pedig arányaiban érdemes nagyobb szerepet szánni egy párkapcsolatban, mint az egyéni szabadidős tevékenységeknek. 

Az élmények nem csak arra valók, hogy átéljük őket, hanem hogy megosszuk őket. Ebben nagy segítséget adhat egy párnak a közös identitás megélése, a Mi-Tudat kialakítása. 

Hasonló cikkek

Ne maradj le a legújabb írásaimról!

Töltsd le és iratkozz fel a hírlevélre!

Van egy titok...

… amit szinte senki nem mond ki a párkapcsolatokról.

Egy ingyenes, ajándék videóban elárulom a titkot – rögtön az elején!

Hová küldhetem az ajándék videót?
Az e-mail címedre elküldöm a videót.
Spam nincs, bármikor leiratkozhatsz.
Nógrádi-Szabó Zoltán
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.